Eml�keim - 1

T�l az �perenci�n

Van a h�zunkban a l�pcs�h�zban egy hatalmas feh�r falfel�let, ami telis-de teli van r�gi csal�di k�ppel. Ide gy�jt�ttem �ssze a felmen�imet….a sz�leim fiatalon, anyuk�m gy�ny�r� h�feh�r esk�v�i ruh�ban….. itt vannak a nagysz�leim,…. d�dsz�leim. Sokszor k�zen fogom a m�r �rtelmesebb unok�m valamelyik�t, odavezetem, n�zegetj�k…… �s mes�lek neki. De csak magam kedv�re is t�bbsz�r elid�z�m k�z�tt�k. Vagy a nagy rohan�sban egy fut� pillant�s, egy r�juk mosolyg�s is j�kedvre der�t. Mintha visszamosolyogn�nak b�tor�tva….csak �gy tov�bb kisl�nyom!

Nagyap�m, a huncut szem�, kacki�s bajusz� nagyap�m, m�g kacsint is hozz�, �s szinte hallom, ahogy mondja:

-L�nka, te megin n�tt�!

Mert mindig ezt mondogatta, ha tal�lkoztunk. B�r, hogy mi�rt l�tta �gy, a mai napig nem tudom, hiszen a 163 cm-es magass�gom tal�n nem indokolja.

Nagyap�m j�m�d� parasztember volt. Er�s f�j�, j�k�p�….menyecskekedvel� h�r�ben �llt. Kisl�ny koromban sokat hallottam a csal�dot besz�lgetni az „�reg” viselt dolgair�l. Mindig vid�m, szinte boh�….nagyv�r� embernek ismerte mindenki a „f�r�szes” Orcsik b�csit. Na nem nomen est omen,…igaz�b�l volt f�r�szg�pe, amivel j�rt a k�rny�kbeli szomsz�dokhoz felv�gni a t�lire val�t. A tanya m�g most is �ll, ahol m�sodik asszony�val gazd�lkodtak. Gy�ny�r� k�t jegenyefa t�rt �gnek a bej�r�ban, messzir�l hirdetve, hogy nem valami szeg�ny ember otthona ez.

�n itt csak vend�g voltam kisl�nykoromban. Nem �gy az unokah�gom, aki az �j asszony kapcs�n f�l unokatestv�rem volt, � az eg�sz nyarat kinn t�lt�tte. �rtett az mindenhez! Legeltette a k�t tehenet a r�ten, szaladt a lib�k ut�n, etette a diszn�kat, s ha nagyapa be�llt az udvarba a tehet�s parasztoknak akkor m�r meglev� gumis kocsij�val, k�t gy�ny�r� lov�val, h�t m�g a h�mot is le�gyeskedte a Szell�r�l, meg a Fecsk�r�l. �n ezeknek a k�zel�be sem mertem menni.

Gy�ny�rk�dtem a r�t vir�gaiban,….. szedtem a b�zamez�ben az anyarozst.( m�g ma is az orromban van az illata az �r� gabon�nak)….. naphosszat lestem a fecsk�ket az ist�ll�ban, ahogyan etette fecskemama a fi�k�it…..csod�ltam, ahogy a tehenek besandar�tj�k a f�vet izmos nyelv�kkel,…eln�ztem nagy szemeiket….. az estefel� m�r duzzad� t�gy�ket s h�v�s�dve tisztes t�volb�l k�s�rtem a menetet: el�l a tehenek, m�g�tt�k Marika mez�tl�b egy vessz�vel a kez�ben kurjongatva hajtotta be �ket.

Az ist�ll�ban v�rta m�r nagyanya kis sz�kkel a kez�ben, fej�sre k�szen. Az a habos friss, meleg tej! Abb�l mindig inni kellett, mondt�k, ett�l majd megj�n a sz�nem. V�kony, f�l�nk, mindig szand�lban j�rk�l� kisl�ny voltam. Nem tany�ra val� gyerek…hasznomat nem tudt�k venni. Ez�rt voltam „csak” falusi vend�g.

Nagyap�m nem is volt megel�gedve sem velem, sem a b�ty�mmal. �n az esti etet�s helyett a szentj�nosbog�rk�kban gy�ny�rk�dtem ink�bb, b�ty�m meg a harmonik�t h�zta volna naphosszat munka helyett. Reggelenk�nt nem f�lt a fogunk az udvar k�zep�n �ll� g�mesk�t melletti hatalmas v�ly�ban mosakodni….est�nk�nt ugyanott. �ri gyerekeknek nevezett benn�nket. Persze nem haragudott r�nk, viccesen mondta, de nem n�zte j� szemmel. Ha tehett�k, kiment�nk a tanya m�g�tti kiserd�be. Sejtelmes vil�g volt ott! �n vittem a bab�imat, a krumplib�l k�sz�tett �llatk�kat, �s egy pokr�cra leheveredve hallgattam a mad�rk�k csicserg�s�t. M�r amikor nem a b�ty�m gombos harmonik�j�nak a hangj�ra szenderedtem el. Merthogy azt is nagyon szerettem!

- L�nka, Te m�r megint n�tt�!- mondan� nagyap�m, ahogy r�m kacsint a falon l�v� k�pr�l.

Azt�n…..amikor tan�t�n� lettem, nagyap�m nagyon boldog volt. Mondta is az egyik koll�gan�mnek, akit meg�ll�tott az utc�n:

• Jaj, �gy �r�l�k, hogy az unok�m tan�t� lett, mer olyan semmireval� l�ny v�t!

No, err�l a nagyap�mr�l van m�g mit mes�lnem! Hogy is mondjam? Nagyapa igaz�n �letvid�m, nagyon �lni szeret� ember volt. Olyan �nt�rv�ny�…Pirospozsg�s, kerek arca, huncut k�t csillog� szeme mindig mosolygott. Legink�bb a sz�passzonyokra! J�kedve, vaskos humora sosem hagyta el. Azt nem mondhatn�m, hogy �lt-halt a csal�dj��rt, sokkal ink�bb kedvelte a bar�ti t�rsas�got. Vas�rnaponk�nt a mise ut�n �tja a Kisvend�gl�be vezetett, ott m�r v�rta a t�bbi f�nyesre suvickolt csizm�s, p�dr�tt bajusz� „nagygazda”, azt�n d�lig abba sem hagyt�k az ultipartit.

Menyecske �gyeir�l az eg�sz falu besz�lt. Tudom, eml�kszem, sz�leim nem �r�ltek neki, de mit tehettek, nagyapa m�r csak ilyen volt. Szerette is �nekelni, hogy

„�n vagyok a falu rossza, egyed�l…”

K�s�bb, hogy d�dnagyany�m meghalt, bek�lt�ztek a tany�r�l a falusi h�zba. Onnan j�rtak ki a f�ldeket, sz�l�t m�velni. Korral halad� ember volt, h�t vett egy csetteg�t, lev�ltotta a lovakat, gumis kocsit. Volt is baja a csal�dnak ezzel eleget! Ha elromlott, m�r pedig sokat elromlott, vagy le kellett festeni, h�vta az unokavej�t, csin�lja, szerelje, vizsg�ztassa. A hajunk �gnek �llt, ahogy az �reg vezette ezt az orsz�g�ti sz�rnyeteget!

Stopt�bl�n�l �gy kanyarodott a f��tra meg�ll�s, sz�tn�z�s n�lk�l, hogy ihaj! Mikor figyelmeztett�k, hogy ez vesz�lyes, mert mi van, ha j�n az �ton aut�, ez volt a v�lasz:

-Mi�? H�t annak is van szeme!

Nagyapa elv�rta a csal�d apraja-nagyj�t�l, ha valami munka van, ott legyen n�la mindenki. Ahogy �regedett, ez persze term�szetes volt..…mert a gazd�lkod�st m�g akkor sem adta fel, mikor � maga m�r nem nagyon b�rt dolgozni. Parancsolgatni a csetteg�n �lve, az m�g j�l ment.

Sz�retkor is ezzel a j�rm�vel „sz�guldott” haza a papa, plat�j�n a h�szhekt�s j�l megrakott k�ddal. Mivel m�r r�nk esteledett, mondtuk, csak �lljon be az udvarba, majd reggel mennek a f�rfiak ledar�lni a sz�l�t pr�sel�shez.

H�t, ahogy oda�rnek m�snap, a sz�l� ugyanabban a k�dban, de a csetteg� helyett a f�ld�n van.

• Papa, ezt hogy szedte le?

• Nem k�ll�tt azt leszenni, legy�tt a mag�t�l!- volt a v�lasz.

Azt�n megtudtuk a szomsz�dokt�l, hogy mi t�rt�nt. Nagyap�m f�ty�r�szve, akkora lend�lettel vette be a kanyart az utc�r�l az udvarba, hogy a k�d teli sz�l�vel egyszer�en lerep�lt a sima plat�r�l, bele az �t menti �rokba! Csak be kellett gur�tani a k�dat, bev�dr�zni az elfolyt l�t�l bizony megk�nnyebbedett sz�l�t.

De a papa nem vette lelk�re, csak f�ty�lt, danolt.

Azt�n danolt…… m�g egyszer, utolj�ra. Vitt�k az eb�det neki, �s l�ttuk, valami nagyon nincs rendben. Csak �lt az asztaln�l, �s mosolygott. Besz�de lelassult, b�r szeme most is hamisk�san csillogott. B�rmit mondtunk neki, csak dudor�szott j�kedv�en. Sz�ltam az orvosnak, aki megn�zte �t, �s azonnal ment�t h�vott. Mire �sszeszedt�k a k�rh�zba val� pakkot, m�r ott is voltak. Nagyap�m csak �nekelt…...m�r sokadszorra ugyanazt:

T�l az �perenci�n boldogok lesz�nk,

T�l az �perenci�n cs�kra �hez�nk……

Csak danolt, danolt, m�g a hord�gyon is, mikor vitt�k kifel� a papa j�kedv�t�l mosolyg�s ment�s�k.

M�snap reggel kaptuk a h�rt. Nagyapa meghalt az �jjel.

M�g most is l�tom, ahogy a ment�be t�ve integetett kifel�, �s �nekelte:

T�l az �perenci�n…..boldogok lesz�nk…..

T�l az �perenci�n…..cs�kra �hez�nk…..

T�l az �perenci�n….. lesz mes�s tany�nk…..

2007. 03. 27.

Eml�keim - 2

Eml�keim - 3